SZENT MIHÁLY ÉS GAVRILÓ ARKANGYALOK SZERB ORTODOX TEMPLOM

A tiszahegyesi, szent Mihály és Gavriló arkangyaloknak szentelt szerb ortodox templom 1787-ben épült szilárd épületanyagból az úrbéri törvény által előre kijelölt helyszínen. Nyugati homlokzatán két, építése szempontjából fontos évszámot találunk, melyek közül az első a fenn említett, a második pedig a templom felújításának éve, 1863. Késő barokk és klasszicista jegyei a templomot a XVIII. században épült, hasonló, típustervek alapján épített és a XIX. században felújított templomok nagy csoportjába sorolják. Az északi kaputól balra, a templomot övező ösvény közepére egy vaskereszt került, amely előtt egy kőtábla található. Az ösvényen még láthatóak a valamikori kiskápolna alapjainak nyomai. A néphiedelem szerint, ezen a helyen temették el a „csodateremtő” Szent Rafaelt, aki imával gyógyított. Sírja felett épült a kiskápolna, amelyhez sok beteg ember zarándokolt, amiről számos, ó-szerb és latin feliratos kegytárgy is tanúskodik.

A templom egyhajós, sokszögű, a naosz szélességével megegyező apszissal a keleti oldalon, míg a barokk oromzat fölé emelkedő, tornyos nyugati homlokzat kialakítása típusterv szerint készült. A homlokzaton, az alig kiugró, pilaszterekkel hangsúlyozott középrizalitban, a bejárat felett található egy íves boltozású ablak, minden oldalon pedig egy-egy vakablak, amelyek alatt, egy tengely mentén, az alagsorban négyzet alakú álnyílások találhatók. A középrizalit profilált timpanonban zárul, amelyet a szintén profilált koronázópárkány gyámolít.

A timpanon csúcsa felett egy kisebb ökörszem van. Az oromzatok oldalát váza alakú akrotérionok hangsúlyozzák. Az oldalsó homlokzatok tagolása, kivéve az előcsarnok egyes részeit, ahol egy nyitott és egy vakablak található, nem a szokásos módon, (mint az előcsarnokban) falsávokkal történt, hanem ívekkel, s az ezekben található az ablakokat dekoratív plasztika díszíti. Minden ablak szegmens-lezárású és az ablakkötényen a XVIII. században kedvelt drapériafüzér-díszítése jelenik meg. Az ív csúcsán ablaktok. Dupla pilaszterek tartják a profilált boltíveket, amelyek közé egy-egy ablak került.

Az északi falon található Teodor Pavlović kereszt-alakú síremléke, melybe az 1779-es évszám van belevésbe és a régi temetőből került ide.

A nyeregtető hódfarkú cseréppel hájazott.

Az architektonikus formát követve, a templom belterében a falakon a fehér és a kék két árnyalata jelenik meg, az ornamentika pedig rózsaszínű.

A templom belsejében több képsoros képfal található, késő barokk fafaragással, a festményeket pedig a nagybecskereki mester, Aleksej Nikiforović készítette 1802-ben, s erről a keretező ornamentikába található, hosszabb, az uralkodót, a karlócai és a temesvári érsekeket is megemlítő feljegyzés tanúskodik. Eleddig ez az egyetlen ismert munkája, amelyen szerény képességű festőként mutatkozik be. Figurái statikusak, törzsük aránytalanul hosszú, fejük kicsi. A festő kerüli a kompozíciókat, s ha mégis azokhoz folyamodik a teret nem dolgozza ki eléggé, mivel feltételezhető, hogy a művész nem rendelkezett elegendő tudással ahhoz, hogy háttér architektúrával, vagy tájfestéssel közelebbről meghatározza a teret.

Szembeötlő a szakaszok felosztása, mintahogyan a klasszicista részletekkel gazdagon díszített oszlopokkal és pilaszterekkel történt függőleges tagozottság is. A trónikonok felett két, sasra emlékeztető madárfej, amelyek a tekervényes ág- és tölgyfalevél-fonatokból emelkednek ki.

A Mária-trónon található az Arab Szűzanya ikonja, a püspöki trónon pedig Szent Miklós ikonja, mely alatt a szimbolikusan ábrázolt daru képe, ismeretlen mester munkája 1826-ból.

A templom őriz még két egyedi ikont: az 1832-ben készült a Levétel a keresztről ikont és a Szent Miklóst ábrázolót 1852-ből.

Did you like this? Share it!

0 comments on “SZENT MIHÁLY ÉS GAVRILÓ ARKANGYALOK SZERB ORTODOX TEMPLOM

Comments are closed.