SZÁRAZMALOM

Nagykikindán, a Nemanja és Morava utcák sarkán található a szárazmalom, eleddig az egyetlen ilyen építmény a Vajdaságban. A nagykikindai Adamov Maksa 1889-ben vette a szintén nagykikindai Adamov Pajótól háromszáz forintnyi összegért az üres, 250 négyszögöl területű telket, amelyet néhány évig kertként hasznosított. Pontosan tíz év és tizenegy nap elmúltával, tehát 1899. április 30-án, Adamov Maksa eladja ezt az üres telket harminc szomszédos parasztnak, akik szövetkezvén megkezdik a szárazmalom építését ezen a helyszínen.

Mivel hitelt vettek fel az ehhez szükséges eszközök biztosításához, a szövetkezett parasztok elmentek Padéra és ott a jelenlegi nagykikindai esperes, Kamenko Braničić kereskedő apjától megvették egy szárazmalom épületanyagát és részeit.

Méreteivel és arányaival ez a szárazmalom nem emelkedik ki környezetéből. Mitöbb, feltűnően nem emelkedik a környező épületek fölé. Csak amikor egészen közel megy az épülethez az ember, tűnik szembe az épület furcsa, piramis-formájú tetőszerkezete. A tetőszerkezet 14 alacsony, tömzsi téglaoszlopon nyugszik, keleti oldalához pedig egy kisebb méretű és alacsonyabb, négyzet alapú, vályogépület épült hozzá. A szárazmalom teljes épületét apró cseréphéjazat fedi.

A keringősátornak nincs helyi elnevezése. Itt található a szármalom szerkezetének egy része, amely az őrlőkövet beindító és forgató lovak befogására szolgált. A mechanizmus legfontosabb része egy nagy, fából készült, vízszintesen elhelyezett, 45 méter kerületű nagykerék volt, amely tizenkét medvegerendával volt odaerősítve a függőleges, tölgyfagerendából készült főtengelyhez, a bálványhoz. A bálvány helyi neve „popa” volt. A medvegerendák a keringőtalpba vannak beerősítve, s ebbe 516 keményfafog illeszkedik. Ezen fogaskerekek segítségével történik az erőátvitel s indulnak forgásba a malomkövek, amelyekkel az őrlés történik. A bálvány alsó része a földbe van rögzítve, s a rögzítővasak sínágyazatban vannak, amely stabil kőalapzaton nyugszik, s amely a bálvány forgatását is lehetővé teszi. Az öntöttvas sínágyazat helyi neve: “paprika”. A bálvány felső része a tetőgerendák által alkotott sínágyazatban nyugszik, melyet az itteni molnárok “jezik”-nek neveztek, s ez úgy van odaerősítve a tetőgerendákhoz, hogy azt egy kenderkötéllel tetszőlegesen lehessen mozgatni. A sínágyazat felemelésével, szabaddá vált a bálvány, amelyet így a keringővel együtt a nyitott oldalra lehetett fordítani, s erre azért volt szükség, hogy a keringőbe befoghassák a lovakat. A lovak befogására kocsirudak szolgáltak.

Mivel a szárazmalomnak két pár őrlőköve volt, kétféle szemestakarmányt lehetett vele őrölni: pl. búzát és kukoricát. A körsátorban 5 pár lónál többet nem fogtak be. Ilyenkor a szárazmalom teljes kapacitással dolgozott, s ekkor kb. 100 kg gabonát tudott megőrölni. Ahhoz, hogy a szárazmalom működni tudjon legalább 1 pár ló befogása volt szükséges. Ilyen esetben csak az egyik pár őrlőkövet használták, s magától értetődik, hogy a munka sokkal lassabban folyt, mint amikor két pár lovat fogtak be.

A szárazmalom pallózata döngölt föld, melyet 1,4 méter szélességben flaszteroztak, kitégláztak, s ezen jártak a lovak A malomházban található az őrlőszerkezet, amelyet szintén a lovak erejével forgattak. A szárazmalom egy földszintes épületben folytatódik, melynek nyeregteteje magasabb, mint a keringőé. A ház három osztatú, s itt található az őrlőszerkezet, amely malomkövekből, szitából és a mechanizmus egyéb elemeiből áll. A malomba az udvarból van a bejárat. Az épületben van még két helyiség: az egyik a kétosztatú molnár-lakás ahonnan a malom őrlő részébe lehet bejutni.

Did you like this? Share it!

0 comments on “SZÁRAZMALOM

Comments are closed.