A ČARNOJEVIĆ CSALÁD SÍRBOLTJA

A Čarnojević család köztiszteletét és hírnevét legismertebb tagjának, III. Arsenije pátriárkának köszönheti. A család egyik ágának tagjai (a Černović de Mača nemesi előnév birtokosai), 1797-ben települtek le Kisoroszban Pavle Čarnojević vezetésével. Egészen 1823-ig a család egy alacsony, sötét, nádfedeles vályogházban lakott, amely sokban hasonlított a szegény árendások házaira. A félig erődítményre hasonlító kastélyt, 1823-ban építették, szilárd építőanyagból. Magas fal övezte a kastélyt és a melléképületeket, ahol a szolgák és béresek laktak. A kastélytól délre volt a szőlészet, ezzel szemben az angol park volt. A parkot tömör, rácsos vaskapu zárta. A kapuszárnyakon ott voltak a tulajdonos, Pavle Čarnojević nevének kezdőbetűi , a P. és a Č. Pavle Čarnojević birtoka 5500 holdat tett ki, ebből 1000 hold erdő. Drága bérbeadásból fizette szolgálóit és bérmunkásait, és fedezte saját és fia, Petar, fényűző életvitelének óriási költségeit. Pavle a faluban maradt egészen haláláig, 1840-ig. A temesvári püspök, Pantelejmon Živković tartotta a temetési szertartást. Ez a román ortodox templom halotti anyakönyvébe is bekerült: „Pavle Čarnojević, meghalt 1840. május 29-én, eltemetettet: 1840. június 1-én”. Ezen adatok alapján, biztosan megállapítható, hogy Pavle Čarnojević élete végéig megtartotta dédapja vallását és nemzetiségét. Pavle halála után a birtokot fia, Petar örökölte, aki 1810. március 13-án született Mačaban. Petar iskolázott ember volt, aki sokat utazott. Fontos szerepet játszott Magyarország politikai életében. Grófi titulusa volt. 1843-ban az Aradi Vármegye képviselője volt a magyar országgyűlésben.

Az 1848/49-es felkelés idején a forradalmi kormány a Délvidék királyi megbízottjának nevezi ki. Az 1848-as felkelés leverés után a nagykikindai körzetben és a Délvidék más részein, a hatalom Petar Čarnojevićet bízta meg a bűnösök megbüntetésével. A magyar kormány 1848. április 27-én kiadott rendelete alapján rögtönítélő bíróságokat állítatott fel.

A rendelet rendelkezései alapján Čarnojević meghatalmazásai igencsak széleskörűek voltak. Nem volt ideje arra, hogy részt vegyen a nagykikindai rögtönítélő bíróság munkájában. Ő csak megszervezte és azon nyomban el is hagyta a települést. Később egész Bácskában és a Bánságban is szervezett ilyen bíróságokat.

Az ebben az időszakban megjelenő „Srpske novine” így ír róla: „Azon gyanú, melyet a szerbek éreztek Čarnojević iránt, immáron valósnak bizonyult. Vérfürdőre hasonlító bizottságában egyáltalán nem szerbként ügyködik, hanem mint elvetemült szerb rosszakaró. 900 szerbet börtönöztetett be Nagykikindán, kettőt felakasztatott, és még hatot vár hasonló végzet… Čarnojević sem gondolkodásában, sem szívében nem szerb…és cselekedeteit nem a békét tápláló angyal, hanem a katona és hóhér ölnivágyása hajtja.”

Ilyen helyzetben próbált meg lavírozni két teljesen antagonisztikus tábor között: a felkelő szerbek és a magyar állami hatalom között. Teljes volt a sikertelensége, s mint látható a szerbek nem fogadták el, mint érdekeik képviselőjét, míg a magyar kormány, mivel Čarnojević nem volt eléggé energikus a felkelés visszafojtásában, igen gyorsan megfosztotta tisztségétől.

A forradalom után sokat tett az aradi színházművészet fejlesztésének terén. 1865-től három tárgyaláson is az Aradi Vármegyét képviseli a magyar országgyűlésben. 1861-ben küldött volt a karlócai száborban. Ezen a jeles eseményen fényűző ruhában jelent meg, de a szábor munkájában, és a szerbek politikai életében nem vett részt. Köztudottan írással is foglalkozott. Pesten 1861-ben kiadta a Nemzeti kérdés a jelen és jövő szemszögéből c. művét 1892. április 27-én halt meg Fényben. Földi maradványait Kisoroszba hozták vissza és a családi sírboltba helyezték el. A temetési szertartást a román ortodox templom papja tartotta. A Carnojevic család elhunyt tagjait 1840 és 1911 között az 1843-ban, a templom mögötti falusi temetőben felépitett sirboltban helyezték örök nyugalomra.

A sírbolt téglából épült, malterozott és meszelt. Alapja téglalap. Az épület dongaboltozatú kontytetővel. A nyugati tájolású bejárati rész kiugró, téglalap alapú és három oldalán bádoggal szegélyezett. Az ajtó vasból készült, az sírbolt oldalán öt félköríves ablak kovácsoltvas ráccsal. A sírboltban tizenhárom fa- és fém koporsó van. Az első és a második világháborúk után a sírboltot kifosztották.

A sírboltnak szinte senki sem viselte gondját 1936-ig, amikor a Földművelésügyi Minisztérium megvásárolta Széchényi grófnőtől, és a többi ingatlannal együtt, amely valaha a család birtokában volt, átadta az egyházközségnek. Ugyanebben az évben, az egyházközség a Dunai Bánság bánjától 20 000 dináros összeg támogatást kért a sírbolt felújítására. Az október 28-i keltezésű kérelem kedvező elbírálásban részesült, és a jóváhagyott eszközökből elvégezték a sírbolt általános felújítását. Az eredeti zsindelytetőt horganyzott bádoglemezre cserélték.

Did you like this? Share it!

0 comments on “A ČARNOJEVIĆ CSALÁD SÍRBOLTJA

Comments are closed.