DEMETER (DÖMÖTÖR) GÁBOR EMLÉKÉRE

2019. január 25.

Demeter (Dömötör) Gábor építész, műemlékvédelmi szakmérnök, Szabadkán született 1957. március 2-án. Az általános iskolát és a gimnáziumot szülővárosában végezte. Az okleveles mű építészmérnöki és tervezői szakképesítést 1975 és 1984 között a Belgrádi Egyetem, Műépítészeti Kar, építészeti tervezési szakán szerezte.

A szabadkai Műemlékvédelmi Intézetben 1985-ben helyezkedett el és megszakításokkal, a 2013-as nyugdíjaztatásáig itt dolgozott, mint építész restaurátor, 2003 és 2005 között pedig, mint az építészeti osztály vezetője. Tevékenységéhez a védett épületek és környezetek helyreállításának tervezése és művezetése tartozott, úgy elméletben, mint gyakorlatban. A magyar mellett kitűnően beszélte a szerb és angol nyelvet. Nagy munkatapasztalatának köszönve könnyen alkalmazkodott minden csoportmunkához. Nagyszerű szervezési képességekkel rendelkezett.

Számos hazai és nemzetközi kutatóprogram résztvevője és vezetője volt. Ezek közül kiemelkedik a prágai Szabadegyetem Research Support Scheme (RSS) alapja által támogatott Temesvár, Szeged és Szabadka urbanisztikai és építészeti fejlődését bemutató, átfogó tanulmánykötet. Tagja volt az ICOMOS Szerbiai Nemzeti Bizottságának elnökségének.

A munkahelyén mindig az újítások motorja volt, az ő kezdeményezésére lettek beszerezve az első számítógépek. Kitűnően használta a Mikrosoft Office programokat valamint az építészeti tervező-és formatervező programokat AutoCad-et és az ArchiCad-et.

Nem csak a számítógépen találta fel könnyen magát. Szabadkézi rajzai is igazi műalkotások, de az irodalom sem állt messze tőle. Próza és verseskötetei minden műértőnek igazi csemege. Történeteiben ott van tartalmas élete, amely alatt bejárta a fél világot, volt Japánban, Észak-Amerikában a Karib szigeteken, Álzsírban, Tuniszban és még ki tudja hol.

Számos cikkeinek felsorolásához oldalakra lenne szükségünk. Az első 1984-ben az újvidéki Új Symposionban jelent meg, Ahol már a bagoly sem huhog cím alatt. Majd következett a Beszédes Valériával közösen, az Üzenetben megjelentetett, A palicsi Falumúzeum címet viselő tanulmány. A következő évek már főműve a Zsinagóga és a szecesszió bűvöletében teltek el, ezt a témáról írt számos tanulmány bizonyítja. Azonban nem kevesebb odaadással dolgozott a Raichl palotán, a Kárász kastélyon vagy a bácskossuthfalvi református templomon. A munkáiról hazai és nemzetközi tanácskozáson számolt be.

Élete években sajnos rövid volt, de tartalomban igazán gazdag, ami a családnak, a barátoknak és kollegáknak megnyugvásul kellene szolgálnia.

Vass Géza